"Bekapcsolt TV egy üres szobában" - A posztmodern valóság filmszerűsége

Talán közelebb kerülünk a film valóságteremtő erejéhez, ha összehasonlítjuk a színházzal. Utóbbiban többek között a zárt tér, a díszletek, a színészi játék jelzik a befogadó számára, hogy itt és most egy a valóságtól különböző platformot látnak (a differenciáltság állapota), eközben a film hiperrealista, konstruált vizualitásánál már messze nem ennyire egyértelmű a helyzet. Boudrillard felszínességfogalma tökéletesen ráhúzható a film esztétikájára abban az értelemben, hogy a látszatra (például a tárgyi elemek vagy a természetes színészi játék), a tiszta tárgyiasságra törekszik. Ez az a látszat, amit a posztmodern magáévá tesz és ki is emel: a vizualitás,
a látványosság, a felszínesség. Ahogy a filozófus írja: nehéz különbséget tenni a repülés és a repülés szimulációja között. Így nyer értelmet a fent kifejtett sivatag metaforájának erőteljes kép-, szimbólum- és „forgatóköny-szerűsége” is.
A folyamatos szimuláció, a koncepciók valósággá tétele, a szimbólumokban (képekben, jelekben) történő gondolkodás és a film kapcsolata legjobban talán amarketingkommunikációban fedezhető fel. A reklámok végtelenségig történő
megkonstruáltsága és célelvűsége tökéletes kórképe Boudrillard posztmodern felfogásának.…