Alan Sonfist munkássága

A Génbank egy 6x6 méretű fotórácsból áll, amely alatt egy fadoboz van felszerelve.
A polcon 26 üvegedény van gallyakkal, tölgylevelekkel és makkokkal megtöltve, mindegyikben muszlin és egy kis papírcímke található.
A fenti képek egy faállományt mutatnak, feltehetően egy közeli tisztásról nézve.
A képeket és az üvegekben lévő anyagokat nézve tanulmányozni lehet a fákat részekre bontva. Ahogy a fényképen is látni a leveleket, ágakat úgy azokat megtaláljuk a polcon, ahol tanulmányozhatjuk.

Gyerekkorában a szülei elvitték sétálni az erdőbe és múzeumokba is.
"Mindkettő varázslatos hely volt, amely megnyitotta az ajtókat az életszemlélet felé."
 Mint korábban említettem, inspirálta a hely, az erdő az életszemléletét és a több évtizedes munkásságát, ami magába foglalja még a szobrászatot, a fotózást, az előadást és a helyspecifikus tájakat.
Középiskolásként nem tudta elképzelni az életet művészként, nem is ilyen irányba tanult. Azonban idővel rájött, hogy a mezőgazdaság, amit akkoriban választott nem neki való. 
Az egyetemen, ahol tanult belebotlott Hoyt L. Sherman, az Ohio Állami Egyetem képzőművészeti professzorának és Roy Lichtenstein korai hatásának könyvébe. Sonfist Serman vezetésével folytatta tanulmányait, majd megváltozott nézőponttal tért vissza New Yorkba.
Addigra régi bronxi szomszédsága szinte megsemmisült. Az erdő, ami kedves volt számára parázslott az 1970-es évekbeli gyújtogatás után, amely a terület gazdasági összeomlását okozta.
Queensbe költözött szüleivel, művészeti diplomáját a Hunter Főiskolán fejezte be. Ezután petíciót nyújtott be John Lindsay polgármester és Thomas Hoving parkbiztos számára, hogy engedélyezzék a városban építendő erdők sorozatát. 
Miközben nagyobb munkáit tervezte, mindig rajzolt, hangulatos műveket készített gyantából vásznon, és fényképeket készített arról, hogy a természet milyen maradványai maradtak a város körül. 
Lefényképezte előadásait, amelyek azt mutatják, hogy a művész különböző fák törzsét öleli magához.

…