Bár Athéné már felnőttként pattant ki apja fejéből, mégis fennmaradtak mítoszok a nevelkedésével kapcsolatban, melyek szorosan kötődnek a születésével, továbbiakban ezekről írnék. Az egyik ilyen történet máshogy magyarázza az istennő Pallasz ragadványnevét, mint az általam már ismertetett titános variáns. Eszerint a változat szerint, Athéné nem a Tritón-tónál hanem a Tritón folyónál látta meg a napvilágot és születése után a helyi folyamisten, Tritón vállalta el a nevelését. A nevelőapával Athéné egy féltestvért is nyert, akinek Pallasz volt a neve és Athénéhez hasonlóan jó harcos volt. A Pallasz nevet Athéné azért vette fel, mert véletlenül megölte fogadott testvérét az egyik gyakorlásuk közepette, ugyanis Zeusz megijedt mikor úgy látta, hogy Pallasz áll nyerésre és kecskebőrével, aigisszal oltalmazta lányát. Athéné ekkor mért halálos sebet akaratlanul Pallaszra. Láthatjuk, hogy a másik Pallasz mítosszal összevetve itt Athéné nem dicsőségesen egy óriás legyőzésével szerzi meg a hatalmas erővel rendelkező bőrt, hanem, ahogy a történet folytatódik, talán szégyenében hagyja hátra Pallasz sírjánál . Athéné nevelkedési történeteit gyakran, a fentebb látható esetben is, ragadványneveihez kötik, illetve ezen nevek megmagyarázására találnak ki történeteket. Alalkomani ragadványnevével kapcsolatban például azt tartják, hogy Alalkomeniasz területén született , de ugyanezzel a névvel kapcsolatban mások arra esküsznek, hogy egy Alalkomeneus nevű ember volt a nevelője Boiothiában .
Összegzésként úgy gondolom megállapítható, hogy Athéné egy igen népszerű és kedvelt istennő volt, ugyanis már csak a születésével kapcsolatban is rengeteg mítosz és mítoszvariáns maradt fenn. A különböző történetvariációk útvesztőjében azonban nehéz kiigazodni, így néha viszonylag nehezen követhető a mítoszok alkotóinak gondolatmenete, de sokszor épp ez a tényező adja az érdekességét a történeteknek. Azért választottam a születési mítoszait a dolgozatom témájaként, mert Homérosz műveiben nagyon kedveltem az istennő karakterét, viszont a születésével kapcsolatban csak a korábban már „hagyományosként” említett történetet ismertem.
…