Vörösmarty: A vén cigány

A “zokog, mint malom a pokolban” kép az önismétlést, a történelem körforgását hangsúlyozza. A ma ámulatot kiváltó képek a vers születésének korában nehezítették a befogadást, például “a vak csillag, ez a nyomoru föld hadd forogjon keserű levében” vagy “Isten sírja reszket a szent honban”. A versre szintén jellemző az emberarcú természet és a természetarcú ember képe - a tomboló természet testivé alakul.
A befejezés kétféleképpen értelmezhető: egyesek szerint reményteljes (a vész megtisztít és eljön az ünnep), mások szerint azt sugallja, hogy a közösség elvesztése után a költő feleslegessé válik, a cigány abbahagyja a zenélést. A cigányban végbemenő érzelmi út hasonlít a Lear királyban szereplőhöz, amelyet Vörösmarty ebben az időben fordított.
…