Magyar - török küzdelmek és együttélés a 15-17.században

A vitézlő rend tagjai bujdosókká, kurucokká váltak és Erdélybe menekültek. Erdélyben az utolsó fejedelem, Apafi Mihály egy fiatal arisztokratát, Thököly Imrét bízta meg a kurucok hadsereggé szervezésével, viszont ő saját hadsereget hoz létre. 1678-tól betör a Királyi Magyarország területére, elfoglalja a Felvidék keleti felét, melyből egy Felső-magyarországi fejedelemség alakult. Mindennek elérésére török támogatást is kap.
Az eseményekből I. Lipót és a törökök is levonták a következtetéseket. I. Lipót rájött arra, hogy a magyar rendeket nem lehet abszolutista módon uralni, ezért 1681-ben összehívta a Soproni országgyűlést és nádort is választott. A törökök I. Lipóttal ellentétben helytelen következtetéseket vontak le, ugyanis úgy ítélték meg, hogy a Habsburg Birodalom gyenge és adott a lehetőség a leszámolásra. 1683-ban hadjáratot indítanak Bécs elfoglalására. A törökök ellen még Thökölyt is Bécs alá hívták, mellette pedig a lengyel király, Sobieski János csapatai, német csapatok és Lotharingiai Károly serege is érkezett a törökök ellen. A nagy létszámú felmentőseregnek köszönhetően visszaverték a törököket és visszafoglalták Esztergomot.
1684-ben a pápa a török kiűzésének céljával létrehozott egy szövetséget, a Szent Ligát. Tagjai: Pápai Állam, Habsbrug Birodalom, Lengyelország és Velence. A pápa közbenjárására XIV. Lajos és I. Lipót is fegyverszünetet kötött, hogy I. Lipót figyelmét a törökök elleni küzdelemre fordíthassa.
1686-ban egy összeurópai sereg (sok magyarral és korábbi vitézlő rendi tagokkal) indított támadást, Lotharingiai Károly főparancsnok vezetésével. Az ő halála után vette át a vezetést Savoyai Jenő. Ebben az évben sikerült visszafoglalni Budát (meghal Abdul Ralman), 1687-ben Nagyharsányban is győzelmet arattak, melyet a II. mohácsi csataként is emlegettek, mivel közel volt a település Mohácshoz. 1688-ban már Savoyai vezetésével visszafoglalták Nándorfehérvárat is. Időközben XIV. Lajos felújította az ellenségeskedést, mely csapatok elvonását kívánta meg, ez megnehezítette a helyzetet. Az 1688-90 években a fő hadszíntér a középső rész és Erdély déli része volt, melynek következményeképpen ezek a területek elnéptelenedtek.
A hadjárat a sikeres zentai csatával, egyben keresztény győzelemmel zárult, felszabadult az ország. A helyzetet az 1699-es karlócai békével szentesítették.
…