Kosztolányi Dezső

Szegény kisgyermek panaszai kötet:
- ezzel robban be az irodalmi köztudatba 1910-ben
- 1923-ig folyamatosan bővült és rendkívüli népszerűséget hozott
- gyermeki élmények újraélése, emberi tudatlanságot hozza fel, múlttal való szembesülés, gyermekszerep felvétele teszi lehetővé , hogy az egyén megtapasztalhassa önmagát
- fontos szerep a modern magyar líra alakulásában
- kettős látásmód: egyaránt megjelenik benne a felnőtt beszélő és a gyermeki nézőpont
- úgy mond ki dolgokat, ahogy azt egy felnőtt nem merné vagy nem látná kimondani (csak egy gyerek)
- megjelenik benne: önszerelem, önző gyökerű szerelem, halálfélelem, lét értelmetlen gépiessége, emberi agresszivitás
- nem időbeli folytonosság: képek, emlékek, érzések felidézése vagyis az emlékek képzeletbeli játéka

Mint aki a sínek közé esett:
- „Mint aki a sínek közé eset...” – a hasonlat a halál pillanatát villantja fel és arra céloz, hogy az ember halála pillanatában felidézi a múltját
- mikor a múlt már messze van, meg kell ragadni a lényeges emlékeket
- impresszionista látásmódnak megfelelő vers
- a költeményben minden mozog, a vonatkerekek monoton mozgását érzékeltetik a rímek
- önsajnálat, részvét, félelem
- gyermeki képzelet ugrásai, ugyanis Kosztolányi úgy vallotta, hogy a gyermekkor egy olyan teljesség, gazdag világ, amihez képest a felnőttkor egy beszűkülés, lelki szegénység, a gyermeki álca mögött egy olyan felnőtt rejtőzik, aki hiányolja a gyermekkorát
…