Ivan Iljics halála

- az elbeszélő ismeri a főszereplő lelkének legtitkosabb gondolatait, érzéseit, de nem kommentálja, nem szól bele sem a külső, sem a belső történésekbe

- hiteles lét:
- megváltásmotívum: értelmezhető a főhős fizikai szenvedésétől való megszabadulásaként, de értelmezhető olyan megvilágosodásként is, melyben feltárul az igazi, hiteles lét
- Ivan Iljics életében először gondol másokra, fordul részvéttel családja felé (részvét érzése: emberi sors közös volta, legfőbb egyetemes jóság, szeretet), ez pedig megszelídíti a halált is
- a halál nem zárja le a létet, az egész valami újnak a kezdete, nem kilépés az igazi létből, hanem a lép tapasztalaton túli távlatába
- zsákmetafora – Ivan Iljics többször is álmodja azt, hogy egy nagy zsákba gyömöszölik bele, de mindig felébred: az ember ugyanolyan természetességgel hagyja el a világot, ahogyan a magzat a nemlétből születik bele a létbe, a zsákmetafora az anyaméhet, az ősegységbe való visszatérést, a harmóniába való visszatalálást is felidézheti

Egészelvű gondolkodás:
- Tolsztoj arra tett kísérletet, hogy egybefoglalja a korábbi regénytípusokat, valamint, hogy az emberi létezés minden lényegesebb mozdulatát egységes értelmezésben mutassa be
- szerinte a történelem menetét a Gondviselés szabja meg és a nép formálja
- az ember életének mércéje a természetesség
…