Mindeközben viszont folyamatos győzelmeket érnek el és váratlanul áprilisra sikerül kiűzniük Windisch Grätzet. Ez az időszak a magyarok egyben katonai és politikai csúcspontja is. Politikai, mivel létrehozták a Függetlenségi Nyilatkozatot és kimondták a Habsburg-ház 2. trónfosztását. Katonai, mivel Pest-Budát sikerült visszafoglalnia Görgeinek és így felszabadult a főváros.
A szabadságharcot végül az osztrák-orosz szövetség pecsételi meg. Ferenc József segítséget kért I. Miklós orosz cártól, aki 200.000 katonát küldött +180.000 tartalékot. Így a 130.000es magyar sereg állt szemben 150.000es osztrák, a 200.000s orosz sereggel és az esetleges 180.000s tartalék sereggel, tehát hatalmas túlerőben volt az ellenség. A magyar terv szerint külön-külön vívtunk volna meg a seregekkel, ebben is vita tárgyára lelt Kossuth és Görgei. Kossuth a sereg beljebb engedését javasolta és a szegedi harcot, Görgei viszont minél előbb, Komáromnál ütközött volna meg velük. Annak ellenére, hogy a többség Kossuth javaslatát szavazta meg, Görgei megütközött Haynauval, melybe majdnem belehalt. Szeged helyett az oroszok ellen, Paszkevics tábornok ellen vonul, és képes elvonni az egész orosz hadsereget. Szegedet Dembinski feladta és Temesvárra vonult, ahol augusztus 9-én vívták a szabadságharc utolsó csatáját.
Aradon Kossuth és Görgei találkoztak, Kossuth átadta Görgeinek a főhatalmat és elhagyta az országot Törökország felé.
Dembinski és Bem Temesváron találkoztak, ahol Dembinski azt javasolta, hogy vívják a csatát Lugoson, viszont Bem Temesvárat részesítette előnyben. A csatát végül Temesváron vívták, de a döntés előtt Dembinski a lőszert már Lugosra szállíttatta, ezért a csata közben fogyott el. A temesvári vereség után került sor a fegyverletételre az oroszok előtt világosnál. Arra kérték az oroszokat, hogy a magyar katonáknak ne essen bajuk, melyet megígértek. Először csak a fegyvereiket vették, majd átadták őket az osztrákoknak, kivéve Görgei Artúrt, aki amellett, hogy a cár személyes fogja volt, nagy tiszteletnek örvendett.
Kossuth a vidini levélben reagált a szabadságharc kimenetelére, melyért Görgei Artúrt tette felelőssé, hiszen letette a fegyvert ahelyett, hogy harcolt volna. Ezzel azt szerette volna hangsúlyozni, hogy a szabadságharcot nem leverték, hanem elbukott, viszont pont az ellenkezője igaz. Görgei elfogadta a mártírszerepet, holott több katonai szakértelemmel rendelkezett, mint Kossuth. Sokáig élt és sokáig maradt rajta a gyávaság és az áruló bélyeg, nem kapott munkát egyetemi tanárként és a közvélemény sem fogadta el. A kommunizmus előtt kezdték el rehabilitálni, viszont a kommunizmus alatt újra áruló szerepben tüntették fel.
…