A nyelvtudomány tárgya és felosztása

NYELVÉSZETI ÁGAK ÉS IRÁNYZATOK (IBID.)
Ezek a módszerükről kapták a nevüket.
1) Összehasonlító történeti nyelvészet: az alkalmazott módszerről lett elnevezve;
2) Areális nyelvészet: a térben egymás mellett létező nyelvek nyelvi kontaktusait vizsgálja, főként diakrón megközelítésből (pl. jövevényszavak, egyes hasonló grammatikai szerkezetek);
3) Kontaktnyelvészet, kontaktlingvisztika: a nyelvi kontaktusokkal foglalkozik szinkrón szempontból;
4) Kontrasztív nyelvészet: az összevető (kontrasztív) módszerről kapta a nevét, amellyel a két vagy több nyelv közötti hasonlóságokat és különbségeket vizsgálják (szerkezet, szókincs);
5) Nyelvtipológia: a nyelveket különböző szempontok szerint tipologizálja, vagyis osztályozza;
6) Matematikai nyelvészet: a nyelv vizsgálatában matematikai módszert alkalmaz;
7) Generatív nyelvészet: célja a mondatok létrehozása (generálása);
8) Elméleti nyelvészet: az alkalmazott elméleti módszerekről lett elnevezve.
DIAKRÓN–SZINKRÓN KUTATÁSFELOSZTÁS (IBID.)
• Ferdinand de Saussure (1857–1913) nyomán kialakult nézet alapján
• A nyelvészeti vizsgálatot a vizsgált időszak időintervalluma alapján osztja fel.
• A diakrón nyelvészet a vizsgált kérdéskör időbeli folyamatát, a kérdéskör időben való változását, lényegében a nyelvi jelenségek történeti fejlődését tanulmányozza.
• A szinkrón nyelvészet a nyelvi jelenségeket egy adott időpont környezetében, pl. a vizsgálat időpontjában kutatja.
• Gyakorlati szinkrónia: Rey-Debove francia lexikológus által bevezetett fogalom: a gyakorlati szinkrónia az a maximális időintervallum, amely megfelel a jelenlegi valós beszélők közti valós változások minimális értékének, vagyis egy 60 évet felölelő életkori ív (Rey-Debove 1971, Fóris 2002).
…