A drámai költemény Madách Imre Az ember tragédiája alapján

• A mű háttere
Madách Imre a Tragédiát 1859 és 1860 között írta meg. A börtönben született meg benne a dráma ötlete, eleinte Luciferre helyezte a hangsúlyt.
1861-ben elküldte Arany Jánosnak, aki kezdetben silány Faust utánzatnak gondolta, de továbbolvasva megállapította a mű szerkezetének és gondolati felépítésének hibátlanságát. Csupán stilisztikailag javított bele (verselés, szókincs).
A javított változat 1862 januárjában került kiadásra. A Kisfaludy Társasághoz is eljutott, melybe ugyanebben az évben beválasztották a mű sikeressége miatt, majd 1 évvel később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
Madách a mű megírásához „előképzi” magát: hatalmas érdeklődést mutat a történelem és a természettudományok iránt, azért, hogy minél hitelesebb képet tudjon alkotni az adott korszakokról. Charles Fourier utópista szocialista falanszter elméletét használja fel a jövőben játszódó 12. színben. Fourievel ellentétben Madách inkább az elmélet hátrányos oldalát képviselné, viszont ez a szocializmus idején tiltott világnézetnek számított.
A Tragédia, holott nem „silány Faust utánzat”, szoros kapcsolatban van Goethe művével, hiszen központi szerepet kap mindkét műben az időutazás és az ördöggel való szövetkezés.
Maga a mű egyértelműen távol áll a klasszicizmustól, hiszen kitör a hármasegység (idő, tér, cselekmény) korlátai közül. Derűlátásra, előretörésre buzdít – „Küzdve küzdj és bízva bízzál” – ez a magatartás az elesztett szabadságharc után egyfajta vigaszként is szolgál. Az emberi élet értelme és a boldogság kérdése mellett egy, az irodalomban gyakran megjelenő vallásos témát is feldolgoz, Isten és a gonosz küzdelmét.
…