Nagyhatalmi konfliktusok 1618 - 1820 között

A 6. koalíció megalakulásával egész Európa Napóleon ellen fordult. A lipcsei népek csatájában (1813) Napóleon vereséget szenvedett, majd ezt követően lemondott és Elba szigetére vonult. Itt megtarthatta királyi címét, viszont ez számára nem volt elég.
Időközben Bourbon restauráció történt, XVIII. Lajos foglalhatta el a francia trónt, de a király uralmának visszaállítása nem volt sikeres, hiszen a hadsereget továbbra is a Napóleon által kinevezett emberek vezették. Napóleon visszatérésekor XVIII. Lajos egy egész hadsereget küldött ellene, de végül a katonák átálltak az ő oldalára és 100 napra újra megszerezhette a hatalmat.
Napóleon végső veresége a 7 koalíció megalakulása után (Nagy-Britannia, Poroszország, Habsburg Birodalom, Oroszország), Waterloonál került sor. A brit Wellington és a porosz Blücher hadnagy vereséget mértek Napóleon francia csapataira, majd száműzték őt Szt.Johanna szigetére, mindentől távol az Atlanti óceánra. 1821-ben itt halt meg.
Franciaországban újra a Bourbon-ház került hatalomra.
A Napóleoni háborúkat a bécsi kongresszus és a bécsi béke (1815) zárta le. A kongresszus már 1814-ben összeült, résztvevői a győztes hatalmak voltak – Castlereagh brit miniszterelnök, I. Sándor orosz cár, Metternich osztrák kancellár. A béke alapvető elve a hatalmi egyensúly elve volt, mely Nagy-Britannia legfőbb irányelvének számít a történelem során. A kongresszust a Szent szövetség létrejöttével és annak alapdokumentumával, az Acte finallal zárták le. A szövetség tagjai Oroszország, Ausztria, Poroszország és Anglia. Legfőbb célja Európa békéjének fenntartása volt, hogy a nemzetközi konfliktusokra kongresszusokon találjanak megoldást és a forradalmakat együttes erővel verjék le.
Napóleon hatása távozása után is fennmaradtak, köztük az államszervezete is. Emellett ő volt az, aki elindított egy folyamatot Európában, a nemzetté válás folyamatát, mely egész Európán végigsöpör és 1848ig le is zajlik, mely a Szent szövetség rendszerének végét is jelenti.
…