A kurd-török konfliktus a XX. századtól napjainkig. A Ratkó-korszak és annak hatásai

Összegzés
A fent leírtakból látszik, hogy a kurd konfliktus igencsak sokrétű. A megoldás még várat magára. A nagyhatalmi politikának azonban nem érdeke hogy újra rajzolja a Közel-kelet térképét. Azonban a kurdok által lakott területek olajban rendkívül gazdagok. Az ISIS visszaszorításával a pesmergák ugyan létjogosultságot szerztek Kurdisztánnak, de ezzel támadási felületet nyújtottak Iránnak és legfőképpen Iraknak. A problémát legegyszerűbben az Amerikai Egyesült Államok tudná megoldani, de jelenleg ez a nagyhatom is a kurdok ellen lép fel. Még támogatóik sem merik nyíltan felvállalni, hogy a kurdok mellett állnak, és csak titkos tárgyalások keretein belül nyilatkoznak Kurdisztánról. Azonban az iraki kurdok helyzete cseppet sem kilátástalan. Gazdasági kapcsolatok kötik össze őket Törökországgal és az Európai Unióval is. Véleményem szerint diplomáciai úton kellene megközelíteni a kérdést. Erbílnek közelednie kell Washingtonhoz, ezáltal megnyerhetné magának az Amerikai Egyesült Államok támogatását.
Kurdisztán jövője tehát továbbra sem biztos, és a kurd vezetők előtt még komoly megpróbáltatások állnak. A PKK YPG valamint a KDP és a KDP-I közötti ellentétek azonban megosztják a világ legnagyobb hontalan nemzetét.

Összegzés
A korábbiakban bemutatott adatok alapján látható, hogy a Ratkó-korszak a mai napig megmutatja hatásait a magyar népesség képén. A korábban bemutatottakból az is kiderül, hogy a Ratkó-gyerekek miatti kiugrás nem volt periódusszerű, így a végső cél, azaz a népesség folyamatos növelése, nem valósult meg.
Véleményem szerint a Ratkó Anna nevéhez fűződő rendszer ideológiai túlfűtöttsége, valamint túlzott radikalizmusa miatt eleve elhibázott volt. Az alap probléma azonban a mai napig aktuális. Magyarország népessége a nyugat-európai államokhoz hasonlóan fogy. Az úgynevezett „fejlett országok” népessége általában stagnál, vagy csökken. Ez azonban nem csak szociológiai, vagy etnikai kérdés. Ha megvizsgáljuk a problémát, akkor tisztán láthatjuk, hogy gazdasági gyökere is van. Ha leegyszerüsítjük a nyugdíjrendszer működésének elvét, láthatjuk, hogy mindig a dolgozó emberek nyugdíjjáruléka fedezi a nyugdíjasok ellátását. A probléma azonban az, hogy a nyugdíjba vonulók helyére nincs „friss” munkavállaló, ezért a nyugdíjasok száma növekszik, a dolgozóké azonban stagnál, vagy éppen csökken, ezáltal a nyugdíj kifizetések fedezet nélkül maradnak.

…