Nők helyzete az ókori Rómában

Ekkor már kezdenek felbomlani a régi „erkölcsök”, amiket nem feltétlenül tartanánk ma igazságosnak. Cato hatása is csökken, a szigorú censor szélsőséges nézetei ekkor már nem voltak általánosak, például az sem, hogy „ha feleségedet házasságtörésen tetten éred, minden további nélkül megölheted”. Az erkölcsök viszont bizonyos tekintetben tényleg bomlásnak indultak: jelentősen megemelkedett például a válások száma. Túl kevés házasságot kötöttek, és így túl kevés gyermek született. Már Augustus császár meg akarta állítani a romlást: a két legelőkelőbb társadalmi réteg számára, a szenátori és a lovagi rendnek kötelezővé tette a házasságkötést, üldözte a házasságtörést és támogatta a többgyermekes szülőket. Ám az uralkodó nem tudott sikerrel beavatkozni a népesedési folyamatokba: nem született sokkal több gyerek. Ami a politikai életet illeti, elsősorban a császárkorban nőtt meg a császárnék szerepe, de a köztársaság korának végén is számos összeesküvésben vettek részt nők.
Később, ha az előkelő hölgyek „bujálkodtak” akkor pénzbüntetést kaptak és a befolyt pénzből – ami elég tetemes lehetett - Rómában Vénusz Istennő tiszteletére templomot emeltek. Máskor a „bujálkodó nőket” kiutasították. Az alacsonyabb rendű nők szörnyűbb büntetéseknek voltak kitéve: bordélyházak tulajdonosainak adták el őket. Volt, akit aztán énekesnőnek képeztek ki, és volt akit „bérbe adtak”. Hadrianus császár azonban megtiltotta, hogy a rabszolganőket bordélyosoknak adják el.…